Aya 41. fejezet

Marisol hatalmas szemeket meresztett ránk, ahogy egymásba kapaszkodva álltunk Ángellel édesanyja lakásának ajtaja előtt. Az asszonyt szótlanná tette a látvány. Oka éppen volt rá. Úgy tudta, halott vagyok, a fia pedig egy link bűnöző, aki szó nélkül lelépett, csak isten tudja, hova. Ehhez képest most együtt jelentünk meg nála, egyértelműen összetartozva.  – Jézus Krisztusom! Kék

Aya 40. fejezet

Édesapám emelkedett fel elsőnek, és szorosan magához ölelt, közben a fülembe súgta. – Nincs mitől tartanod!  A tőlünk néhány méterrel arrébb gubbasztó nőre pillantottam. Elegáns ruhájára sár és száraz növényrészek tapadtak, jutott belőlük a hajába is. Gyűlölködő pillantást vetett rám, szája mozgott, talán épp megátkozott. Éreztem a belőle sugárzó ártó szándékot. Azt is, ahogyan egyetlen

Aya 39. fejezet

Jégszőke haja derekáig ért, fantom szél borzolta sűrű fürtjeit. Púderszínű selyem ruhája az erdő talaját súrolta, amint láthatóan lebegett, nem lépdelt felénk. Nyakából több rétegben arany nyaklánc csavarodott, egészen a derekáig. Szépsége bárkit elnémított volna. Finom vonású arcát kegyetlenség feszítette csúnyává. Íme, a tiyamik uralkodója: Aya.  Három nap telt el a tűzeset óta, azóta vártam,

Aya 38. fejezet

– Nahát. – A hang felé kaptam a fejemet. Rég volt, amikor utoljára meglepett valaki. Nagyot nyeltem. A guatemalai őserdő egyik ritka mahagóni fájának nekidőlve állt a férfi, karba tett kézzel engem nézett. Ragadozó tekintete ismerős volt: apám nézett így, amikor veszélybe tartottunk, és Ángeltől sem volt idegen. Az idegen szőke haja nedvesen a fejéhez

Aya 37. fejezet

Olyan volt az őserdő közepén lenni, mintha mindig is ott éltem volna. A nemrégiben épített szállodák, és a rendezett környezet talán pillanatokra elfeledtethette az emberrel a körülötte tomboló erdőt, de a szél gazdag humusz szagát hozta, egzotikus növények illatával keverve, az ezernyi madár meg egyéb állathangok hajnalban és napnyugtakor fülsüketítőek voltak.  Ángel dolgozott. Nem volt