Aya 17. fejezet

Még életemben nem voltam olyan ideges, mint a X.ero színpada melletti beugróban, ahol szardíniaként zsúfolódtunk össze. Próbáltam felkészíteni izmaimat a rendelkezésemre álló apró helyen, miközben a közel húsz lány parfümjének, testápolójának, hajlakkjának, izzadtságának egyvelegét kellett belélegeznem. Mindenféle istenség segítségét kértem, hogy ne jöjjön rám a fulladás. Igyekeztem nem túlságosan belemerülni az engem körülvevő nők tanulmányozásába,Bővebben: “Aya 17. fejezet”

Aya 16. fejezet

Anyám még kórházban volt, a postát én nyitottam ki. Az egyik különösen megrémített, mert nagy piros pecsét volt rajta: VÉGSŐ FELSZÓLÍTÁS. A gyomrom azonnal görcsbe ugrott. Az autókereskedés visszakövetelte a lízingelt Range Rovert. Anyám szeretett nagy lábon élni, a pénzt, amit Thomastól kapott, nem tudta beosztani, hat hónapi részlettel volt lemaradva. Ez mélyen érintett, mivelBővebben: “Aya 16. fejezet”

Aya 15. fejezet

Megan vörös haja hullámokban ömlött szét vállán és életemben először gondoltam arra, hogy talán, ha valaha is kipróbálnám, milyen egy nővel lenni, vele tenném. Tökéletes, szív alakú arcán huncut mosoly játszott, világoszöld szeme ragyogott, beharapta alsó ajkát, mielőtt elfintorodott volna.  – Zavarba jövök, ha továbbra is így nézel rám – mondta és elvörösödtem. – NeBővebben: “Aya 15. fejezet”

Aya 14. fejezet

Az öböl felől folyamatosan gomolygó köd morcossá tette az Arany-híd városát. A hideg és párás idő elől egy otthonos, meleget árasztó kávéházba menekültem. A régimódi kőkandallóban hatalmas fahasábok ropogtak, a forró csokoládé nem csak a testemet táplálta. A kicsiny sötét kerek asztal körül szokatlanul széles karosszékek álltak, egyikükbe olvadt testtel bámultam a lángokat, ahelyett, hogyBővebben: “Aya 14. fejezet”

Design a site like this with WordPress.com
Kezdjük el