Aya 8. fejezet

Egyre melegebb volt, közeledett a nyár és az iskolai év vége. Közben Ángel ezüstérmes lett a kaliforniai kungfu bajnokságon, és rebesgette, hogy a nyáron táborba megy, a mester külön kihangsúlyozta, hogy ott a helye és szeretné, ha oktató lenne a legfiatalabbak részére, mert egyedül nem fogja győzni.  – Legalább nem keveredsz bajba – jegyeztem meg.Bővebben: “Aya 8. fejezet”

Aya 7.fejezet

Aaron radarja másnap reggel azonnal befogta rajtam a változást. Odafelé szó nélkül futottuk le a távunkat, de amint visszafordultunk, megjegyezte: – Mi történt, Cica? Úgy ragyogsz, mint egy szupernóva! – Tudtad, hogy a szupernóvák haldokló csillagok?  – Tudtad, hogy nem érdekel különösebben a félrebeszélés? Ha szívesen megosztanád velem életed egyes részleteit, örömmel fogadom, ha nem,Bővebben: “Aya 7.fejezet”

Aya 6. fejezet

– Hogy van a latin szeretőd? – Aaron orv kérdésének hatására majd megfulladtam. Köhögésroham tört rám, félrenyeltem a vizet. – Megvárhattam volna, míg lenyeled, bocs! – Veregette a hátamat lapát méretű tenyerével.  Annyira tellett tőlem, hogy vádló oldalpillantást vetettem rá. A platán előtt álltunk, rövid szünetet tartottunk, mielőtt lefelé indultunk volna a lejtőn. Már mostBővebben: “Aya 6. fejezet”

Aya 5. fejezet

Nem számítottam arra, hogy képtelen leszek kiverni a fejemből. Egy mozdulatának, egy pillantásának emléke elég volt ahhoz, hogy melegség támadjon a testemben. Csak a fülemre raktam a fülhallgatót és ismétlésre állítottam az iPod minit. Képtelen voltam vacsorázni, pedig az ebéd is kimaradt. Hihetetlen volt a tény, hogy Ángellel töltöttem az egész szombatom. Livnek és NatnekBővebben: “Aya 5. fejezet”

Design a site like this with WordPress.com
Kezdjük el