Aya 4. fejezet

Ángel Garza másként bánt velem, mint a többi lánnyal. Egyedüli voltam, akit nem tüntetett ki a figyelmével. Ha nem látják a többiek, hogy minden reggel együtt érkezünk, nem tudhatták volna, hogy egyáltalán ismerjük egymást. Bosszantotta, hogy kungfura járok, és élvezettel kínoztam ezzel. E nélkül már az első fél év után abbahagytam volna. A mester komolyan

Aya 3. fejezet

Letértem a magaslat letaposott ösvényéről, a száraz bozótot letarolva a szétterpesztett koronájú kopár platán foltos törzséhez dőltem. Előhúztam nadrágom korcába dugott rozsdamentes acél vizespalackomat. Rózsaszín volt. Anyám vette. Valahogy az lehetett az elképzelése, ha nem áraszt el ezzel a színnel, elfelejtem, hogy lány vagyok.  A szobámat fogyhatatlan szenvedéllyel habosította, a fodros ágytakaró, csipkés, selymes, virágos,

Aya 2. fejezet

Opal Lovejoy, abszolút cukipofa név, ami leginkább egy szilikonos cicis, popsis cicababához illene, aki nagyon szereti a bácsikat. A cukros bácsikat, nem kevés lóvéért. Ezzel szerencsére még nem voltam tisztában zsenge koromban. Ártatlan ábrázatom megvédett az ilyen feltételezésektől, ha a felnőttek a körömben gondoltak is ilyesmit, megtartották maguknak. Az Opal és a Lovejoy talán még

Aya 1. fejezet

Ah, a csalódottság édes íze! Furcsamód, mégis ezzel kezdődött a keresésem.  Tizenhárom évesen aggódó arccal toporogtam a fürdőszobámban, kezemben fehér pamut bugyimmal, amin barna folt éktelenkedett. Szóval, a totális kétségbeesés mardosta szerencsétlen kiskamasz lelkemet, amint édesanyám összevont szemöldökkel vizsgálta a ruhadarabot, mintha neki sem lett volna fogalma arról, mi a franc bajom lehet. Aztán rám