Egy velencei kalmár lánya 3. rész

Nem tudtam magamhoz térni. Vacsora közben is elmémbe villantak képek arról, amit anyám szobájában láttam. Már az is felkavart, amit Pio atya Clarissával művelt, de az anyám… Nem, azt sosem fogom elfelejteni, milyen arccal nézett az atyára. És a hangok… Ó, az őrületbe kergetett az emlékük! Mindennél jobban vágytam arra, hogy újra halljam a nyögéseket,

Egy velencei kalmár lánya 2.rész

– Ó, atyám! Vétkeztem! – vetettem magam a földre, és összecsókolgattam markáns kezét, megszorongattam kegyes ujjait. Ő volt az én lelkem megmentője, testem megtisztítója! Még enyhén éreztem bőrén idősebb lányom puncijának illatát, és legszívesebben a számba vettem volna, hogy leszopogassam, de Pio atya nem tűrte az ilyet. Különben is, a mai gyónásomnak különleges tanúja lesz.

Egy velencei kalmár lánya I. rész

Pio atya hozzátartozott a villánkhoz, mint a kaspókban a rózsák a bejáratnál. Apám neves velencei kalmárként élvezte az egyház kegyeit, édesanyám pedig egy személyes lelki támaszt Pio atyában. Hosszú, végiggombos reverendájával, szigorú, sötét tekintetével, és meglepően világi, majdhogynem hivalkodó hullámos fekete hajával. Gyerekként nem értettem anyám kettősségét. Esténként bálakba járt, estélyeket tartott, botrányos hírű színészekkel,

G-pont

Noah mocorgott ültében. Igyekezett figyelni, de Charlotte formás melle elvonta a figyelmét. Az órákon sosem tűnt fel neki, hogy ilyen gömbölyűen teltek, de nem is pazarolt két pillantásnál többet a lányra. Ilyen közelről jól látta a szeplőit, hosszú szempilláit, és az őrjítően szexi száját – a biggyedt alsó ajka harapnivaló volt, ő pedig három hónapja

Papírgalacsin

Ellie Leráztam a csizmámról a havat, miközben erőlködve becsuktam az ajtót, hogy kizárjam a hideg északi szelet a lakóház előteréből. Zsebre vágtam a kesztyűm, és levettem sapkám. Megráztam a fejem, hogy a göndör hajamba tapadt hó ne olvadjon rá, így is ázott kacsának nézek majd ki, mire felérek Anabell lakására. Jókedvűen üdvözöltem a portást, ő

Amit megszelídítesz 1. rész

Melinda – Good morning, teacher! – köszönt rám negédes hangon Alexander, a legundokabb diákom. Már a hangját meghallva kinyílt zsebemben a kisbicska, annyira a bőröm alá férkőzött kiállhatatlanságával. Tizenhét évének minden gőgösségével igyekezett kihozni a sodromból. Nagyot fújtam, ahogy becsaptam a kocsim ajtaját. Én vagyok a felnőtt! Most én vagyok a tanár! Ismételgettem magamban, mint